Az előadások  helyszín bejárásait mindig nagyon szeretem. Minden alkalommal, amikor az ország különböző pontjaira megyünk, egy kis felfedezés is jut nekünk.

Monok Kossuth Lajos szülőfalva, egy békés település festői dombok között.  Demeterné Bártfay Emese polgármester asszony, ahogy vezetett végig a településen, mesélt közben a falu nevezetességeiről: a két szép kastélyról (Andrássy és Monaky kastély), Kossuth Lajos szülőházáról, a szép horgásztóról, amit völgyzáró gáttal alakítottak ki. Közben mesélt az épületekről, régi uradalmakról, a régi gazdálkodókról. Jó látni, amikor a gondos gazda tudja honnan hová tart.

Ahogy beértünk a templomba, mesélt tovább. A település Sarlós Boldogasszony római katolikus temploma 1814-ben épült, klasszicizáló, késői barokk stílusban. Az altemplom falába temették gróf Széchényi Aladárt és feleségét, Viszay Flórát, gróf Széchényi Györgyöt és gróf Széchényi Pál Ágostot. Ahogy kiderült, a templom előtt álló kereszt éppen akkora, mint a vaskereszt a torony tetején. Az Andrássy család hitéletét szolgálta a nagykastély kápolnája, amelyet 1770–1771-ben a Szent Kereszt tiszteletére építtetett gróf Andrássy István.  A család rendszeresen vitt bort XIV. Kelemen pápának, aki a környékről származó nedűt igen kedvelte. A legenda szerint történt egyszer, hogy a termés elfagyott, és abban az évben nem vittek bort Rómába.  Kelemen pápa, hogy a termést megóvja, odaadományozta 1773-ban  Szent Orbán ereklyéjét. Most I. Szent Orbán pápa hamvai  a templomban pihennek, és ezt egy korabeli adományozó okirat is igazolja. Az ereklyetartót díszítő papírvirág meg olyan, mintha napjainkban készült volna, pedig bizony még az is korabeli.
Hazánkban él még a történelem. Békés, szép dombok között kis titkos csodák bújnak meg, őrizve történelmünk kincseit.

Minden helyszínbejárás egy kis felfedezés. Azt gondolnánk, a Borsodban nem lehet sok különlegesség, pedig nagyszerű helyek vannak ott is. Amerre járok hazánkban, mindig rácsodálkozom, hogy mennyi felfedezni való, mennyi érdekes dolog van itthon. Ónodon van egy nagyon szép tájház is, a régmúlt kincseivel tele. A  nagyszerű mestermunkával készült nádfedeles ház élő példája a még élő népi iparművészetnek.  Bízom benne, hogy a régi világ eszközeit, emlékeit hamarosan méltó körülmények között tudják majd elhelyezni. A vendégszeretetük pedig utolérhetetlen!
Géczy István fotója

A Márton nap története és egy lámpás felvonulás kedves képei. Köszönjük Agárdi Gábornak a képeket! 

Miközben gőzerővel megy az otthonmaradós és nemkampány, azt gondolom, a legfontosabb dolog a saját értékeink szem előtt tartása. Itt ülök egy békés szobában, és nagyszerű házi készítésű lekvárt csemegézek. Nagyon el van találva a cucc, már egy élmény volt kibontani is a kedves csomagolást.  Arnóton kaptam, ott, ahol azt gondolom, valóban otthonra lehet találni.

Szeptember 23-án Miskolc mellett néhány km-re, az Arnóti Református Gyülekezet házánál mutattuk be a Jelenéseket. A helyszín bejáráskor már elvarázsoltak, nagyszerű közösség van ott. A kert valami csodaszép, mint egy kis miniarborétum, a kertész beleteszi szívét-lelkét, és jól látható is az eredmény. Irénkétől kaptam két levendulazsákocskát, azóta is illatozik az autómban és mindig, amikor beülök, egy jó érzés fog el, eszembe jut a kedves néne mosolya.  Szilvi, aki körbevezetett, mesélt a közösség életéről, a nagyszerű tervekről, vágyakról. Könyvtárat alapítanának, mindenféle könyv érdekli őket, és nagy szeretettel fogadnak  irodalmi, tudományos, bármilyen könyvet. A gyerekeknek kézműves foglalkozásokat tartanak, és próbálják őket minél jobban kivonni a monitorok elől, megtanítva nekik a veteményezést, lekvárfőzést, szörpkészítést, barkácsolást. Mindazt, amitől a hétköznapok élhetővé és hasznossá és boldoggá vállnak, még akkor is, ha a pénz nem veti fel az embert. Próbálják megtanítani nemcsak a gyerekeket a teremtés, alkotás örömére, hanem a közösségi lekvárfőzéssel, közös feladatokkal a felnőtteket is. Hogy ne vesszen kárba a sok gyümölcs a fákon, amit már egyre kevesebb ember gondol úgy, hogy érdemes leszedni…Mindent kézzel készítenek, még a bájos csomagolást is. A helyi termelői piacon értékesítik, és a befolyt összegből újabb nagyszerű terveket valósítanak meg.

Aztán szeptember 23-án bemutattuk az előadást, és nagyon örülünk, hogy sikerült vele megint sokakat elvarázsolni. Megtelt az udvar, és még Miskolcról is érkeztek látogatók, aminek nagyon örült András atya. Jó dolog kirántani a hétköznapi őrlőmalomból az embereket,  rávilágítani arra, hogy az együtt töltött idő mindennél fontosabb. Hogy a szeretet-kapcsolatok csak úgy működnek jól, ha ápoljuk őket, és időt szánunk rájuk. A család és a saját kultúránk értékei, a hagyományaink, a szeretetkultúránk csak úgy működik, ha vigyázunk rá, és törődünk vele. Jó volt hallani, hogy mióta ott jártunk, sikerült a református gyülekezet melletti épületet megszerezniük, és a könyvtárnak, kávézónak, újabb közösségi tereknek lesz helye, a megvalósulás útján döcög a szekér. A teremtő gondolat szépen gyümölcsözik náluk. Néhány könyvet én is találtam otthon, amiből vagy kettő volt, vagy már többet nem fogom olvasni. Nagyon örültek neki, és bízom benne, hogy majd ad néhányaknak hasznosítható tudást.  A felajánlott könyveket bármilyen témában ide várják nagy szeretettel: 3713 Arnót, Petőfi u. 98.

A diós-almás  lekvárt majszolva írom ezeket a sorokat, és kacsintgatok a arnóti levendulaszörp felé. Kedves csemegék, a gondoskodás ízei ezek: tele jó érzéssel, finomsággal, tanítással, teremtő gondolattal.

Arnót, köszönjük, hogy ott lehettünk, és kicsit otthonotokban vendégeskedhettünk!

Valahol a Hosszú Katinkával kezdődött a médiában az egész. Amikor ráborította az asztalt a belterjes úszószövetségre, és joggal döntött úgy, hogy akkor mától csak annyi a kontakt velük, amennyi minimálisan szükséges, és az önállóság útját választja a társával. Jól felkavarta a posványos langyos állóvizet, és a kívülállók, még a mérsékeltek és csöndesek nagy része is úgy láttam mellette foglalt állást, a hiteles, rövid és lényegre törő mondandója mellett. Aztán a Kiss néhány hónap múlva csúfosan távozott, mert az Élet rátette a pontot a mondat végére. Ahogy a Katinka kilépett egy ilyen posványból, ekkora nyilvánosság előtt végrehajtva, ettől már elég sokan felfigyeltek, hogy lehet másként is csinálni dolgokat, nem csak bégetve menni a többi után a szakadék felé…

Aztán az EB-re kijutó focicsapattal folytatódott. A TV végre valahára hasznos dolgot közvetített herevasalás helyett: a nemzeti csapatépítést. A döntőbe való bejutás már azokat a rétegeket is felrázta öntudatlan nemzeti depressziójukból, akik a Katinka mellett észrevétlen elhaladtak. Közben az index így tálalta Cseh Tamás egyik sikerét: “ez is megvan”. Hát nem bírtam ki, és beírtam a facebook kommentek közé, hogy melyik az a retkes pisamarta lábú agyhalott újságíró, aki így tud tálalni egy aranyérmet, a mögötte lévő munkával együtt, nem érdemi meg az a levegőt se, amit beszív a tüdejébe, nem hogy a fizetését… ezért minimum öklöt érdemel, nem kenyeret az arcába… Hogy büszkén kéne tálalni az évtizedes melót, hogy az újságíró zászlóhordozó, és vegye már észre a felelősséget, amikor tollat/klaviatúrát ragad a kezébe… Régóta mérgelődtem már magamban az újságíró stílusán, hogy felelősség van a kezükben, és lehetnének zászlóhordozók, de mostanában csak a pöcekavargatók szintjét súrolják, de az is csak alulról… elszabadultak az indulatok másnál is, sorban írták be mások is, hogy ez valóban mekkora gyökérség, de tényleg, hogy engedhetik ezt meg maguknak… Csak egy hangadó kellett és elszabadultak az indulatok – kivételesen most nem egymást gyalázták a kommentelők, hanem egyesült erővel az újságírót…
Withc-el épp tegnap dumáltuk ki a depressziós gyökereket: az ő választásuk a boldogtalanság, hogy mindig a szarra koncentrálnak és nem a jóra az életükben, hogy vajon miért ilyen ostoba barom az újságírók nagy része és miért ezt kell magukból koncentráltan kiközvetítsék….? Elborzasztó, nah.

Mert a kiválóság az kiválóság. Ugyan lehet hírként tálalni, hogy a pöcegödör szaros (valóvilág és egyéb celebtársaságok), de valójában a kutya nem kíváncsi rá az első felhördülésen túlig. Igen, az embereknek elegük van a herevasalásból, az izaurákból és éhezik a jó hírt! Hogy nem csak pocsék dolgokkal van tele a világ, hanem lehetünk büszkék egymásra, hogy drukkolhatunk egymásnak, hogy jó dolog kiválónak lenne, és jó dolog a jóság!
Hogy lehet szeretni embereket azért: mert “a szívem vitt ma be a célba”(Kenderesi Tamás), mert “nem álmaim vannak hanem céljaim” (Hosszú Katinka), hogy lehet büszkének lenni rájuk, és az a hír, ahogy ő fáradtan bohóckodik egy edzésen, és mit gondol egy másik versenyző teljesítményéről, és nem az, hogy noném kannácska újabb és nagyobb szilikont tetet be, hogy kompenzálja erős önértékelési zavarait…
Mekkora értékbeli különbség van a két hír között? Mivel kommunikálunk jót, értéket? Ha az eredmény mögötti kitartó munkáról beszélünk tömegekhez, vagy egy hibás kompenzálási megoldásról? Melyiktől lesz jobb és értékesebb a világ? Legyen már az újságíró kifejezés pozitív, ne szitokszó, és jóérzésű embert ne menekülésre késztető élőlény…

Az olimpikonjaink, bármelyikük is, érem nélkül is példát mutatnak kitartásból, elszántságból, összetartásból és elfogadásból. Évek munkája kijutni egyáltalán egy olimpiára, ki tudja vajon hány vereség van egy siker mögött, és mennyi elfogadás, összetartás kell az edzővel, a csapattal az eredményért? Mennyi kiválóságot kell kifejleszteni nemcsak sportolóként, emberként is, hogy jó eredmények legyenek? Hogy hogy lehet eljutni egy olyan mondatig, hogy “én azért jöttem ki az olimpiára, hogy jól érezzem magam, és egy jót ússzak” – elképesztően klassz mondata ez Katinkának. Élvezettel csinálni, örömmel dolgokat, szimplán, egyszerűen jó érzéssel! Erről beszélni is csak jól lehet – hogyan másként. Örülök, hogy végre a jót elkezdték az újságírók jól kommunikálni… Bízom benne, hogy Rió után marad annyi kraft bennük, hogy divattá válik jó híreket tálalni szenzációként (egy új találmányt, bárminemű sikert, eredményt) és nem térnek vissza a langyos posványba. Örülök hogy divat végre jó dolgokról kommunikálni, örülök, hogy az eredmény menő és összetartani jó, büszkének lenni szabad, a siker pedig megélhető, az öröm pedig létjogosult.

Ennyi a kiválóság titka: merni megélni az örömöt. Bármiben.

Miközben a HERO-in című műsorunkhoz drogprevenciós témákat kerestünk, erre az  elgondolkoztató videóra bukkantunk:

Készülőben a drogprevenciós lézer show, hamarosan a próbáról is jelentkezünk fotókkal!

Fotók: Bosnyák László

12►