Legutóbb Kassai Lajos: Levelek című könyvbemutatóján jártam. A könyv bemutatására Puzsért kérte fel, de az a szegény ördög jót nem tudott szólni most sem. Szeretem a
Kassai munkáit, mert az emberekről/emberekért dolgozik, hiába lovasíjász mester ő, és a jelmondata: “Mindhalálig lovasíjászat!” Egy jó értékrenddel rendelkező ember, aki ezért nagyon sokat dolgozott, és az ő kialakult értékrendjét sokan tanulásra, követni méltónak tartanak. Jó vállalkozó, aki felelősséggel neveli a környezetét, a következő generációt, sőt már generációkat!
Utána napokig foglalkoztatott, amit ott hallottam-láttam, volt kínlódás a technikával, a Puzsér hozta a bánatos romkocsma filozófiáját, jót szólni nem tudott, és most, miután elolvastam a könyvet, nyilvánvalóvá vált: nem vette a fáradtságot, hogy azt elolvassa, és arról beszéljen, amiért odahívták.
Tömegek előtt, nyilvánosan beszélgettek. Szabadon. Ki-ki a saját értékrendje szerint.
Mert adta az ég, hogy szabadok vagyunk és arról beszélgetünk, ott, ahol csak akarunk, és azt amit akarunk. Kassai hozta az értéket, Puzsér meg hozta a pöcegödröt ahová azt el lehetett süllyeszteni. Vajon melyik való jobban nyilvános beszédre? Mi az, amit tömegeknek érdemes meghallgatni? Hol van a tömeg türelmének vége, ahol már nem kíváncsi a pöcegödörre? Mikor jön el az a pont, ahol nem a könnyű pirulát keressük megoldásnak, nem másokra mutogatunk, hanem tudomásul vesszük, hogy az értékteremtés munkával jár, a szabadság pedig felelősséggel? Mikor jönnek rá emberek, hogy a nyilvános beszédnek mekkora súlya van? Ami adásba kerül, és mivel határozzuk meg a közhangulatot? Vagy a saját hangulatunk súlya mennyire nyomható rá a tömegekre, a saját életünk nyomora mennyire kérhető számon másokon, és ki a felelős mindezekért? Mi magunk vagyunk a felelősek.
Azt gondolom, hogy tömegeknek beszélni, tömegeket szórakoztatni, sok ember előtt megnyilatkozni felelősség. Hiszem, hogy a nyilvános beszéd, egy nyilvános előadásnak értéket kell átadnia. Hiszem, hogy értéket átadni szórakoztatva, élvezettel, örömet nyújtva is lehet.
Mert a szabadságunk felelősség. Egymásért.
