2013. október 19.-e szombat Miskolc,
Szent Anna templom 19 óra 30 perc

Részlet a hangjátékból:

“Újrakezdte, ki tudja hányadszor,  születve egy háború után, túlélve egy másik háborút, rendszerek változásait… Egyszer nevetve azt mondta, sosem számoltam, hisz minek! Azt mondta nem hisz Istenben, mégis sokszor haragudott rá, aki  annyi szennyet engedett a világra és hagyott annyi embert szenvedni… Haragudott rá, mert valahol mégis hitt Istenben, csak már az emberekben nem… Mesélte, hogy amikor fiatal volt, a háború után elmentek megnézni, ahogy a télen, fagyban hirtelen eltemetett kiskatonákat újra kihantolják és hazaküldik. Az egyik felnyitott koporsóban, érintetlenül, nyitott szemmel egy kedves arcú kiskatona feküdt. A nagymamám,  akkoriban fiatal leány, hetekig nem tudott szabadulni a halott tekintetétől, végül a templomban kötött ki. Egy idősebb asszony azt tanácsolta neki, imádkozzon a halottért, mert annak szüksége van a búcsússzóra….  Végül elment a templomba és a mise idején mondott érte egy imát. Mama azt mondta: soha akkor jobban nem érezte, hogy VALAKI mégiscsak létezhet. Úgy kérte Istent, de olyan igaz szívvel, könnyezve kérte a fiú lelki békéjét, hogy maga is meglepődött a szándéka erősségén, és tisztaságán.  Úgy mondta: elmélyült, szinte elmerült az imában és érezte, meghallgatást talált, Isten megérintett lelkét, és később minden rendbe jött… Az imádkozás után szóba elegyedett a lelkésszel, mert nagyon megrendítette a lelkét az esemény. Az pedig így felelt:

–  Nagy baj lenne így imádkozni: “Én Atyám…. Abban, hogy így imádkozhatunk, “Mi Atyánk..” benne van a másik is, aki vergődik, akinek kérünk, akiért imádkozunk.  Mert ő a MI Atyánk. Hívhatjuk Őt, bármikor, a puszta rágondolás is kiáltássá válik.”