Május 15-n 20 órakor az egervári Szent Katalin Templomban bemutatjuk a Jelenések című templomi lézerfény koncertünket.  Az előadás alapvetően ingyenes, viszont jótékonysági célú, ezért a közel 500 éves templom felújítási munkáihoz szükséges összeg elő teremtéséhez a helyszínen elhelyezett perselyben örömmel fogadnak felajánlásokat. Ha részvételét akár csak egy mozijegy árának összegével támogatja, az már nagyszerű, hiszen az óriási dolgok sok apró részletből tevődnek össze!

Íme a templom, és ezzel együtt Egervár története:

Egervár templomát először 1342-ben említik írott forrásaink. Ezt a templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték, körülötte temető is volt, s az egervári Szűz Mária-plébánia a vasvári prépostnak fizetett dézsmanegyedet. Építésének időpontját, pontos helyét sem ismerjük, sem azt, hogy miből építették; de valószínűleg írásos említésénél jóval régebbi. (Államalapító István királyunk rendelkezése szerint tíz falunként kellett egy templomot felépíteni, de Egervár közvetlen környékén más, e korból származó templomot nem ismerünk.)

A település ma is álló templomának építése  Egervári László nevéhez fűződik, aki Egervárt választotta birtokai központjául. A források arról árulkodnak, hogy a fancsikai családi kápolna építésével közel egyidejűleg hozzákezdett templomának építéséhez is, amely 1495-ben el is készült. (Alapító kegyurát ide temették.) A hozzá kapcsolódó ferences kolostor építését már unokaöccse, Egervári Bereck tinnini püspök fejezte be, aki – püspökségének területét a török megszállás miatt elveszítve – e kolostorban élt élete végéig.

A templom a századfordulón

A templomot Szent Katalin tiszteletére szentelték. (Szent Katalin vértanú, aki 305 táján született, s a legenda szerint Jézus jegyese, a középkor egyik legtiszteltebb és legnépszerűbb női szentje, a tizennégy segítőszent egyike volt. Védőszentje lett a diákoknak, tudósoknak, fuvarosoknak, bognároknak, kerékgyártóknak, molnároknak, fazekasoknak, szövőlányoknak és bányászoknak. Több céh, egyetem, kórház, apácarend is védőszentjének választotta.) A település lakossága ekkor római katolikus, amit – erre vonatkozó egyéb adatok híján – mutat védőszentje és a ferencesek itteni letelepedése is.

Egyes kutatók valószínűsítik, és néhány konkrét adat is utal arra, hogy a mezőváros a Nádasdyak időszakában reformátussá lett. Ismert három református lelkész neve is, akik itt működtek a XVI. század közepén, de sem ez, sem a Nádasdyak áttérése nem feltétlen jelenti a templomnak református templomként történő – akkori – használatát. Az azonban biztos, hogy 1690-ben elhagyott. A török elpusztította, a XVII. században már romos állapotú. Helyreállítója – csak a használhatóság szintjéig – gróf Széchényi György volt. A kolostornak már csak a romjai állnak ekkor.

(Folyt. köv.)