Kellékesünk, Mindák Gergő műhelye mellettünk van a Művelődési Szinten, ő készíti nekünk a kardot, a tükröt és a követ. Kellemes kuckója van, szerteszéjjel szerszámok, saját klassz óriási festményei a falon, és egy nagy kardhal lóg a sarokban. Elég toleráns a fickó, mert legtöbbet ő szagolja és hallgatja amikor füstös-lézeres-zenés próbát csinálunk (cserébe meg mi az ő lakkozásait, viszont ő nem zenél, hanem felexel). 😀
A Fényvarázslóban kard a bátorság jelképe, a tükör az önismereté, a kő pedig a kitartásé. A kő bizony trükkös kavics lesz, mindhárommal majd Joós Juditék táncolnak, ők fogják majd ezeket jól odaadni a Fényvarázslónak. Tehát nagy boldogan vonulok ki a kicsivel több mint egy méteres keleti palotaőr karddal az épületből az egyik kezemben, a másikban az óriási tükörrel, de nem jutottam el a járgányig, mert a rend éber őre megállított. Kíváncsiak voltak, mégis miért szaladgálok ekkora pucér pengével az utcán – ezek szerint hiteles a kinézete. Mondtam ha megfogja, akkor megnézheti, hogy fából van, én meg bejutok a járgányomba mert nincs harmadik kezem, szóval tök segítőkészek voltak, így még azt is elmagyaráztam milyen darabhoz lesz a kellék. Sok sikert kívántak nekünk, és mondták a hastáncosok majd azért óvatosan táncoljanak vele 🙂
