Nagy örömünkre, egyre több helyre hívnak meg minket egyedi előadásokat bemutatni, külön egyedi alkalmakra. Falu és városnapokra, jelentős eseményekre.
A kis falvak polgármesterei pedig rendszerint zseniális emberek, mert imádják falvaikat, ahogy intézik a rendezvényeiket, sugárzik belőlük az igyekvés, hogy valami jót adjanak az embereknek. A nagyobb településeken valamelyik intézményvezetőkre osztják le az ünnepi programok megszervezését, de a kisebb településeken maguk a polgármesterek bütykölnek a falunappal, és végtelen törekvőek ahogy igyekeznek minél jobbat kitalálni a falvaiknak, úgy, hogy az a lehető legtöbb embernek tetsző legyen.
Kezdődött az egész a Megyer Polgival. Ha azt mondjuk hogy imádjuk a helyet, akkor az egy halvány jellemzése a dolognak, egyik kollégánk ott is ragadt egy hétre nyaralni a családjával… 🙂
Nos, azóta jóformán csak ilyen polgármesterekkel találkozunk. A helyszínbejárások gyakorlatilag nemcsak arról szólnak, hogy nézzük meg a sportpályát/csarnokot/helyet, ahol a bemutatót tartjuk, hanem megmutatják a helyi nevezetességeket, amikre büszkék: a tésztagyárat, a biofarmot, az épülő intézményt, a felújított dolgokat, a barátságos kisvállalkozásokat, a kilátót, az akármit, amivel az utóbbi években bütyköltek, hogy jobb, szebb és élhetőbb legyen minden. Mesélnek a pályázatokról, hogy mire hogy szedegették össze a pénzt, mennyi közös munka van benne, a helyi gondokról és örömökről. Imádom ezeket az embereket…. és ahogy megy végig a polgármester a falun, az klasszikusan a gondos gazda szeme: felkapja a fejét egy leszakadt pinceajtóra, a gyanús faszedőkre az erdőszélen ráhívja a körzeti megbízottat, odaszól pár szót a közmunkásoknak, rámosolyog az út szélén beszélgető nénikékre, a játszótéren az anyukákra… Aztán amikor a műsorról beszélünk, úgy beszélnek a településükről mint a szerelmükről. Nem tudok olyat kérdezni vagy kérni, amire ne tudnának válaszolni. Vannak szlogenek, amik mindent elmondanak:
“Mert nekem itt van dolgom – itt vannak álmaim”.
” Az otthonos vendégváróhely”
Az ilyen polgármesteres falvak ÉLNEK. Akármilyen zsörtölődés vagy morgolódás is megy közben, mert mindenkinek egyszerre nem lehet jó, de látható a fejlődés, és ezeket az embereket biztos vagyok benne, hogy nem fogják elmozdítani. Az évtizede tartó leépülés után végre azt látom, hogy olyan emberek kezébe kerültek ezek a települések, akik szívükön viselik a sorsát és fejlesztik a vidéket. Jó dolog látni a fejlődést, hogy a falvak nem széthullanak, hanem megerősödnek. Ráadásul ahol ilyen polgármester van, ott az emberek is sokkal vendégszeretőbbek: hiszen ők már tudják, a jó hírüket a kedvesség és jóság viszi tovább, az ami ott marasztalja a lelkét az úton járónak. Kis hazánk gyönyörű lehetőségeket rejt, varázslatosan kedves emberekkel.
Hogy milyen emberek élnek Bp-en kívül? Csodásak, ez a pár sor majd mindent elmond. Nemrég kaptunk egy nagyszerű szöveget, egy 72 éves bácsi írta a településről szóló könyv előszavába, és beleírjuk majd a lézershow-ba:
“Az életutak nem olyan simák, mint a gyalult asztallap, nem is perzsaszőnyegen sétálás, hanem göröngyös, csúszós, szakadékos, sáros, poros, amelyen sokszor vergődve megyünk. Elesünk, felkelünk, sírunk, jajgatunk, kacagunk, szeretünk, boldogok vagyunk, ez mind-mind az életút része.
Kudarc, siker, megalkuvás, remény, új cél, újra kezdés, így megy, míg vége nincs az életnek. Így éltek emberöltők, ma is így élünk, talán a holnap sem ad többet…?
Mindig jobbat remélünk, mert remény nélkül nem lehet élni és a nagy bajban mindig jön valami, vagy valaki, aki felénk nyújtja segítő kezét.
Bárhogy sanyargat a sorsunk, bármilyen nehéz az élet, maradj ember még az embertelenségben is.”
A terheket méltóságteljesebben lehet viselni szeretetteljes környezetben. Nagyszerű idős emberek élnek köztünk, akiknek bölcsessége könnyebbé teheti életünket. Ők már tudják mi az ami igazán fontos az Élet nevű játszótéren.
Legutóbb Nagynyárádon találkoztunk csodálatos idős bácsival aki, 96 éves. Ő a Kékfestő fesztivál megálmodója és egyik szervezője, immár 15. éve. Ez azt jelenti 81 évesen találta ki a bulit és fogott neki a szervezésnek. Erre mondják, hogy öreg ember nem vénember, ugye? 🙂 Ilyen versek születnek náluk, amiből hangjátékot készíthettünk:
Lázár Vilmos: Nagynyárádon van az álmom
nagynyarad <— ide kattintva meghallgatható!
A verset elmondta: Geráné Lantos Judit
Zenei atmoszférák, szerkesztő: Gera Zoltán
Egervár templomát először 1342-ben említik írott forrásaink. Ezt a templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték, körülötte temető is volt, s az egervári Szűz Mária-plébánia a vasvári prépostnak fizetett dézsmanegyedet. Építésének időpontját, pontos helyét sem ismerjük, sem azt, hogy miből építették; de valószínűleg írásos említésénél jóval régebbi. (Államalapító István királyunk rendelkezése szerint tíz falunként kellett egy templomot felépíteni, de Egervár közvetlen környékén más, e korból származó templomot nem ismerünk.) Egy kattintás ide a folytatáshoz…. 
